Fel hétkor már az Irache borászat oldalában levő kútnál tankolom meg kulacsomat. Először próbálom a bor csapat de sajnálatomra semmi nem jön belőle, így marad a víz. Szükség lesz a folyadékra mert 30km vár ma rám.

A sötétben lendületes tempóban haladok, kellemes az idő és sehol egy lélek az úton. Visszanézve gyönyörködöm Torres del Río fényeiben és a felkelő nap első sugaraiban. Két kilométer után a lábfájásom is megszűnik. Csodálatos napnak nézek elébe, gondoltam akkor…

A nap hátralevő részében mentem, aztán baktattam, majd egy kicsit kullogtam is. Körülbelül ezekkel a szavakkal tudom legjobban jellemezni és tükrözni az “izgalmakat” amiket átéltem míg el nem értem a szállást. A táj mesés volt. Tényleg, ha valaki a rabvallatásról vagy a hőgutáról tart kiselőadás gyermekének lefekvés előtt, na oda pont beillik. Kopár dombok, kietlen poros út. Puklira föl, völgybe le. Tarló jobbra, szőlő balra. Az verejték csöpögött az orromról, a homlokomról, egyéb testrészeimről nem is beszélve és ez még nem az utunk legmelegebb része.

Egyszer csak a távolban feltűnt valami. Egy kisebb domb tetején egy makett város. Az volt Torres del Río… Az első megpillantás után meg jó két órát kellet mennem, hogy elérjem, de végre meglett. Beértem. Aprócska kis falu. Szerintem az albergue-ben elszállásolt zarándokok a lakosság 50%-át kiteszik. Ehhez képes legalabb 10perc keresgélés után sikerült csak megtalálnom, hogy hol is fogok aznap este aludni. 

Mikor odaértem az állam is leesett.  Saját medencéje van a zarándok szállásának. Megérte ropogósra szülni a napon, itt a jól megérdemelt jutalom. Gyors zuhany és már csobbantam is a vízbe és körülbelül 10 percet benne is töltöttem, ugyanis olyan hideg volt a víz mintha egy hegyi patakban mártóztam volna meg. De ha van akkor már csak bele megyek… :)

Ez után a luxus albergue után csak ilyenbe vagyok hajlandó megszállni… :D

Napozás, szárítkozás közben egy amerikai fickóra lettem figyelmes. Nem volt nehéz észrevenni egy hatalmas szalma kalapban nagyon sok sörös pohár mögött Ő volt a város leghangosabb embere. Két cunamit okozó segges ugrás között mindenkivel beszélgetni akart, majd összehívta a zaràndok “kopaszosztagot” egy közös képre.

Gondolom nem kell segítenem ki az amerikai a fotón, de annyit mondok azért, hogy a két szélső úriember Olaszországból jött…:)