Hajnalban, még napfelkelte előtt búcsút vettünk Zubiri-től. A város kőhídján áthaladva még lábunkban éreztük a tegnapi nap hatását, de pár perc elteltével újra lendületbe jöttünk. Nagy segítségemre volt a fejlámpám és az előző nap talált “bugdádocsoló botom”  az Arga folyó partján kanyargó szűk és sötét ösvényen.

  Fél órás séta után megállni kényszerültünk, ugyanis szépen lassan alattomosan esni kezdett az eső, majd kis idő elteltével villámlás és égdörgés közepette folytattuk utunkat. Annak ellenére, hogy minden rendelkezésünkre álló  védelmet bevetettünk a beázás elleni harcot elvesztettük. Előbb a nadrágszárunk majd a cipőonk estek áldozatul. Utunk utolsó 5 km-t már a “minden mindegy” alapon tettük meg. 

   A gatyaszárunkon végig csorgó vízen kívül a mennyei boldogság is elöntött minket mikor egy hídon átkelve megpillantottunk egy kávézót. Ittunk egy jó erős feketét és legalább egy kis időre megszabadulhattunk az ufó jelmezre hajazó vízhatlan poncsóinktól. 

   Természetesen az égi öntözőrendszer abban a pillanatban kikapcsolt amikor a Pamplona szívében levő szállásunkhoz értünk, de ez a “kis csöpörgés” azért nem szegte jó kedvünket.

 
A szettem nem véletlenül ennyire sikkes, nem volt más ami száraz lett volna.

Holnap búcsút veszünk a nagyvarostól és folytatjuk utunkat Santiago felé…esőben… :)