0.nap Még itthon
Csak úgy kavarognak a gondolatok a fejemben.
“Mindent eltettem?” “Repülőjegy?” “Szállás?” “Nehéz lesz a táskám?” “Időjárás milyen lesz?”
Pörög az agyam de kizárólag egy irányba tudok koncentrálni. Ezek az utolsó itthon töltött órák mielőtt belevágok életem legnagyobb vállalkozásába. Holnap hajnalban egy repülő messzire repít az otthonomtól. Kezdetét veszi a kaland amire kamasz korom óta várok. Az El Camino régóta hívogat és most végre eljött az idő, végre belevághatok. Indulás előtt még búcsúzok a barátoktól, családtagoktól. Számomra új értelmet nyer a -Jó utat!- kifejezés, amit a hétköznapokban ritkán cibálunk elő szókincsünk rejtett polcáról. Aztán eszembe jutnak a szemekben tükröződő vegyes érzelmek: az aggodalom, büszkeség és bíztatás épp úgy sugárzik belőlük mint a kételkedés vagy az értetlenség.
“Vajon képes lesz rá?” “Végig fogja csinálni?”
Talán ezek a ki nem mondott kérdések amik sokakban megfogalmazódnak, ami teljesen helyénvaló és érthető. Mégis a legérdekesebb dolog, hogy ezekre a választ én magam sem tudom, de elmegyek és megkeresem!
