Tudom, elmaradt a tegnapi beszámoló, ezért ma 2in1 behozom a lemaradást. Nehéz szavakba önteni, sőt külső szemlélőnek unalmasnak is tűnhetnek  az itteni napok történései, mi mégis úgy érezzük, hogy egész nap van elfoglaltságunk.

Kialakult a napi rutinunk. A napjainkat a monotónia mögé rejtőző változatosság jellemzi. Mindig ugyan az és mégis mindig más, de ezt csak az itt levők érzik igazán.

A felkelés, reggeli, gyaloglás, szállás elfoglalása, mosás és evés. Ezt a körfolyamatot nem írom le, de képzeljétek hozzá minden naphoz.

Szóval!

Tegnap a csodás és hangulatos Puenta La Reina-ba érkeztünk, ami annyit jelent spanyolul, hogy  “A királynő hídja”.

Mondanom sem kell, valóban van egy gyönyörű híd a város szélénél ami itt is az Arga folyó fölött ível át. (Utunkat mi is ezen a hídon folytattuk később Estella felé)

A híd történetének érdemes utána olvasni…

Napi mehetünk után barátságosan, cipő és hátizsák fertőtlenítéssel fogadtak minket a vendéglátóink a város legnagyobb albergue-ben.

A megfáradt vándorok az épület hátsó kertjében az árnyas fák alatt ejtőzve tudja kipihenni magát.

Később vacsoráztunk és megkóstoltuk a város híres paprikáját is. A helyiek ezt sütik, főzik, grillezik, sőt meg fesztivált is rendeznek a tiszteletére. A neve Piquillo paprika.

Mi a töltött változatát próbálhatták ki és mondhatom egész ízletes.

 Persze vacsora asztalunkról nem hiányozhatott a kellemes navarrai bor sem.

A városban sétálni olyan érzés mintha a középkorba csöppentünk volna. Kőházak, templomok és szűk utcácskák minden fele.