Ha röviden szeretném megfogalmazni a tegnap estém, akkor azt mondanám, hogy egy két személynek pompásan megfelelő méretű szobában 7-en nem aludtunk semmit. De mesélek inkább a mai napról!

   Háromnegyed 7-kor már St. Jean Pied de Port macskaköves utcáit koptattam. Hamar kiértem a városból és a napfelkeltét már a Pireneusok előszobájának számító lankás dombok között nézhettem meg. A látvány ámulatba ejtő volt.  

   A kilátásra később se lehetett panaszom, még az 1200 méteres szintkülönbség leküzdésének  nehézségeiről is elterelte a figyelmem.

   Később megismerkedtem Jack-el, aki Amerikából jött. Mikor meghallotta, hogy magyar vagyok nagyon megörült mert a barátnője szombathelyi születésű! Jót beszélgettünk és együtt értük el mai szálláshelyünket a roncesvalles-i monostor albeurgéjét. Várnunk kellet, mert már délután egykor megérkeztünk de a zarándokszállás csak kettőkor nyitott 

Kemény nap volt ezért hamar nyugovóra terünk ezért mára csak ennyi. Azért az nyugtat, hogy mar “nincs messze” Compostella: