Fuuh, régen írtam már…folytatom ahol abba hagytam.

Tizenkettedik napon Atapuerca-ba érkeztem. Eredetileg nem ide terveztem, hanem az előtte körülbelül 2,5kmrel levő Agés-ba, de annyira lendületbe jöttek a lábaim, hogy nem tudtam megállásra bírni őket. A városka hangulatos és csendes. Nem állított túl nagy döntések elé amikor vacsorát kerestem, mert összesen 3 étterem van a városba, abból az egyik alapból zárva volt, egy másik pedig aznap épp nem nyitott ki, így maradt a helyiek által is látogatott kis késdobáló. Külsőre nem volt túl bizalom gerjesztő, de finom “platos”-t kaptunk és méregdrága sört amivel bőven jól laktunk. Csak éves közben vetül észre, hogy a spanyol zarándokok élve a hazai pálya előnyével, buszra szállnak és bemennek Burgos-ba vacsorázni. Hát igen, ők csináltak jól…

 

Másnap szitáló esőben és ködben hagytam el a várost. Botladozva, a fejlámpa fényénél próbáltam tartani a helyes irányt. Aztán mikor lejjebb ereszkedtem a köd és a szitálás is megszűnt, majd hamar megérkeztem Burgosba, a nagyvárosba.

Igazi nyüzsgés és lüktetés fogadott. Végre van élet a sziesztában is és a katedrális valami csodás! De beszéljenek inkább a képek…

Másnap tovább haladva elérkeztünk a camino kritikus szakaszához, a már korábban emlegetett Mezetára. Eleinte még voltak kisebb dimbek-dombok… Mondtam is magamba  “ez nem is olyan lapos és unalmas, ahogy azt leírták”. Háááát de… Amíg a szem ellát minden sárga és minden lapos. Az aranyló, már learatott gabonatáblák először szemetgyönyörködtetőek, viszont ha az ember napi 6-8 órát nézi őket bizony rá lehet unni. Nah, nem szenvedek, inkább örülök, hogy ezt is láthatom.

Ami azt illeti, vannak itt azért érdekes dolgok is. Nagyban kutyagolok a pusztaságban, majd egyszer csak egy táblát pillanatok meg: El Puntido 2,5 km. (Ez volt a szállásom neve) Nagyon boldog lettem, mert már a keselyűk köröztek felettem a gatyarohasztó melegbe. Furcsa volt, a tábla mellett állva simán elláttam 2,5 km-re de nem hogy alberguét, még egy házat sem láttam. “Biztos a bokrok mögött…”  -nyugtattam magam. Elértem a bokrokig. Semmi. 

Kicsivel később újabb tábla: “El Puntido 500 méter”. Ezt nem hiszem el,  itt valaki szórakozik velem, 500 méterre el is köpök ha kell, egy sátrat is észre vennék ekkora távolságból, nem hogy egy komplett várost. De még mindig semmi! Há’ csak kószálok tovább, más esélyem így sincs, váratlanul megnyílik a laposság és egy aprócska völgyben megpillantok egy komplett varost, templommal, alberguével, kúttal, kocsmával, kutyával, öreg asszonnyal együtt. Ez volt Hontanas.

A település ami maximum 15 házból állt úgy épült bele a völgybe, hogy a templom tornya pont a fennsík szintjével van egy magasságban. Rögtön eszembe jutott a Karib tenger kalózai ikonikus mondata: “Ezt a helyet csak az találja meg, aki tudja hol keresse.” 

Ezek után a következő napomat el tudjátok képzelni. 34 km kavicsos úton való poroszkálás. A táj egyhangúságát csak egy völgy törte meg,

ami viszont igen tetszetős volt.

Később csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Innen két napnyira elláttunk… :)

A látszat ellenére, valahol a távolban bizony ott van egy város amit Fromista-nak hívnak. Ezeket a sorokat már onnan írom, az Albergue Municipal Fromista egyik ágyából és ha a szomszéd szobában levő hölgyek abba hagyják a kiabálás valószínűleg aludni is fogok…